A lapos láb, köznyelven lúdtalpként ismert betegség olyan egészségügyi állapot, amely során a talp teljes felülete érintkezésbe kerül a talajjal. Az emberek 20%-ánál az ív soha nem alakul ki egyik vagy mindkét lábukban.
A platfus következményei különböző formákban jelentkezhetnek, mint a medence hátradőlése, gerincferdülés, térdízületi kopás, de ezenkívül légzési vagy akár szív- és érrendszeri rendellenességekkel is találkozhatunk. Mindez genetikai eredetű, nem gyógyul spontán, fizikoterápiás kezeléssel enyhíteni lehet a fájdalomcsillapítást, amiről a https://gyor.mozgasklinika.hu/fizikoterapia oldalon olvashatsz többet.
A platfus felnőttkorban olyan deformitásra utal, amely a csontváz érettségének elérése után alakul ki. A sípcsont hátsó ínműködési zavarában szenvedő beteg kezdetben a középső boka és a lábközép fájdalmára és duzzanatára panaszkodik, de idővel észreveheti a talpív elvesztését.
Hogyan befolyásolja a lábbeli a láb fejlődését?
A láb természetes rugalmasságának célja, hogy alkalmazkodjon a különböző járási felületekhez, hogy csökkentse a súlyt és a test többi részét érő ütéseket. A cipő azonban egy merev felület, ahol a láb nem tud alkalmazkodni a különféle körülményekhez. Azáltal, hogy megakadályozza, hogy a láb használja összetett izmait, ezeknek az izmoknak a gyengüléséhez, idővel pedig a lábboltozat összeomlásához vezet.
A legtöbb cipő összetartja a lábujjakat, és nem engedi, hogy olyan távolságra legyenek egymástól, hogy a nagy lábujj viselje a súly nagy részét. A lábujjak szorítása ilyen helyzetben, illetve az, hogy a nagylábujj nem tudja megtartani elsődleges funkcióját, arra kényszeríti a lábboltozatot, hogy ezt a súlyt felvállalja.
A laposláb általában 5-6 éves kor körül eltűnik, amikor a láb kezdi elveszíteni rugalmasságát. Egy régebbi tanulmány kimutatta, hogy 2 éves korban a gyerekek 90%-ának lapos lába van, és 10 évesen még csak 4%-uk rendelkezik ezzel a tulajdonsággal.
Gyermekeknél normális jelenség, az emberi talpív gyermekkorban az izom-, szalag- és csontnövekedés részeként alakul ki. A fizikoterápiás lábtréning elősegítheti az ív kialakulását gyermekkorban 4 és 6 éves kor között.
Melyek a platfus legfőbb típusai?
A legelterjedtebb forma a hajlékony lapos lábfej, olyan helyzet, amikor az ív a talp szintjén van, amikor nem gyakorolnak nyomást az adott lábra. Amikor a személy feláll, nyomást gyakorolnak, és a lábboltozat eltűnik.
A platfus másik formája, amikor a láb félig rugalmas. Ebben a helyzetben az ív alig észrevehető, függetlenül attól, hogy a személy nyomást gyakorol-e arra a lábára vagy sem. Minél tovább áll, annál jobban megereszkedik a lába.
A platfus harmadik formája a merev lapos lábfej. Az ilyen típusú szenvedők helyzetében a talp íve egyáltalán nem létezik, és nem kényszeríthető kézzel vissza normál helyzetébe. A fájdalom súlyosbodhat, ha a emberek túl sok időt töltenek állva, vagy ha túl hosszú utat tesznek meg.
A lúdtalpnak tehát számos oka lehet, de a fő ok a hátsó sípcsont ín elégtelensége.
Velünk született lapos láb – szükséges időben kezelni?
A legtöbb gyermeknél a rugalmas platfus deformitás nem okoz semmilyen tünetet. Nem szenvednek fájdalomtól, duzzanattól vagy talpi repedéstől. A gyermekek kissé szokatlanul viselhetik cipőjüket, de nincs ok aggodalomra.
Közepesen súlyos esetekben a páciens fáradtságról, repedezett talpról számolhat be olyan tevékenységek után, amelyek hosszan tartó álló pozíciót igényelnek. Súlyos esetekben bőrkeményedés léphet fel, ahol a nyomás erős a kemény padlóval érintkező csontok között.
A platfus tehát olyan deformitás, amely az egyik lábon és mindkét lábon egyaránt előfordulhat. A láb anatómiájában fellépő változások miatt fennáll annak a lehetősége, hogy a testsúly erősebben az első lábközépcsontra kerül, ezért is tud elmozdulni.
Kezelése minden betegnél mást foglalhat magába, amely a terápiás lehetőségtől a konzervatív, gyógyszerek alkalmazásával végzett kontrolltól a különféle sebészeti eljárásokig is terjedhet.
Kép forrása: Freepik.com
Hirdetés (X)
